A LENTI PLÉBÁNIA CSERKÉSZCSAPATÁNAK

MEGALAKULÁSA

(Írta: Kalmárné Kántor Lucia)

Előzmények
  1. 1992-ben megalakult a Keresztény Értelmiségiek szövetségének lenti szervezete, melynek célkitűzései között szerepelt, hogy a város gyermekei számára keresztény értékeket közvetítő intézményt, szervezetet hozzon létre.
  2. Az egyházi óvoda létesítésére irányuló sikertelen kezdeményezések után, szóba jött egy valláserkölcsi alapokon álló ifjúsági közösség összehívása, működtetése.
  3. A lenti hittanosok 1992 és ’93 nyarán élményekben gazdag, sikeres tábororozáson vehettek részt. Felmerült a gondolat, hogy az ily módon összekovácsolódott kis csapatnak, ne kelljen várnia a következő nyárig, hogy ismét együtt lehessenek. Évközben is szervezzünk nekik tartalmas programokat.
  4. Közben egyre több hírt lehetett hallani az újraéledő magyar cserkészetről. Többek között a televízió egy nagyon értékes összefoglalót mutatott be az 1933-as Gödöllői jamboree 60 éves évfordulójára rendezett emléktáborról. /A jamboree (ejtsd: dzsembori) a világ cserkészeinek közös nagytábora./
  5. Személyes kapcsolatba kerültünk Bata Péterrel, a nagykanizsai cserkészcsapat segédtisztjével, és meghívást kaptunk nyári táborukba, amit Tornyiszentmiklóson tartottak. Nagy hatást gyakorolt ránk és bíztatott a lenti cserkészcsapat megalakítására.

Letenyén részt vettünk a nagykanizsai, 74. sz. Törekvés cserkészcsapat letenyei rajának megalakulásán és ünnepélyes fogadalomtételén.

Mindezen információk és élmények hatására megszületett a döntés, hogy alakítsunk Lentiben cserkészcsapatot. Már csak a személyi kérdés volt hátra, ki tudná felelősségteljesen, kitartóan végezni ezt a munkát? Kutattunk a múltban: volt-e valaha cserkészcsapat Lentiben? Él-e lentiben olyan személy, aki 1948 előtt cserkész volt?

Eredmény: cserkészélet nem volt Lentiben, de Ferincz József, a plébánia volt pénztárosa ifjú korában rövid ideig cserkész volt. Kaptunk tőle ajándékba egy régi cserkész daloskönyvet, de korára való tekintettel a cserkészmunkát nem vállalta el. Mivel nekünk, férjemmel együtt már volt betekintésünk a cserkészéletbe, és gyermekkorunkban sok olyan ismeretet szereztünk, ami a cserkésztudás elemeit képezi:

  • Országjáró Diákok Köre: sátorverés, táborozás, túrázás tájékozódás, térképismeret;
  • Vöröskeresztes szakkör: elsősegélynyújtás,
  • Ifjúsági túravezetői minősítés, a Tolna megyei Természetjáró Szakosztálynál versenybírói minősítés;
  • sokéves énekkari munka,
  • pedagógus, ill. mezőgazdász diploma, gyermekszeretet stb.
  • és ami mindezek mellett talán a legfontosabb, mindketten mélyen vallásos családban nőttünk fel és egy életre elköteleztük magunkat a keresztény élethívatás mellett, ami a cserkészetnek is lényegi vonása.

Így önként ajánlkoztunk a csapat megszervezésére és életének működtetésére.
A KÉSZ tagok bizalmat szavaztak nekünk, és ezzel kezdetét vette a munka.

A kezdet

Első és legfontosabb feladatunknak tartottuk, hogy beszerezzünk minden lehetséges irodalmat a cserkészetről. Szerencsére 1992-ben a Márton Áron Kiadó gondozásában igen sok igényes kiadvány jelent meg, hogy ezzel is segítsék a magyar cserkészet újraéledését. Így aztán buzgón olvasgattuk a szabályzatokat, de főként a cserkészet pedagógiáját, a csapat megszervezését, gyakorlati életét bemutató könyveket. Egyben megrendeltünk néhány folyóiratot: a Vezetők Lapját, a Magyar Cserkész című gyermekeknek szóló újságot és az időszakosan megjelenő Táborkereszt című folyóiratot, mely a cserkészet keresztény lelkiségét hivatott gondozni.

Ezzel egy időben elkezdtük a gyerekek toborzását, főként a hittanosok körében. Ebben Tamás József hitoktató volt segítségünkre. Az érdeklődő gyermekek, kis tájékoztató lapot vihettek haza és a szülők írásos beleegyezését kértük. Egyben meghívtuk őket egy találkozóra a zalaegerszegi 71. sz. Zrínyi Miklós Cserkészcsapat parancsnokával, Furján Zoltánnal és néhány cserkészével. Az említett vendégeket Gaál László kereste fel és hívta meg. Készségesen álltak rendelkezésünkre. 1993. október 22-én díszegyenruhában részt vettek Lentiben a vasárnapi szentmisén, és azt követően tájékoztatót tartottak az érdeklődő gyerekeknek és szüleiknek.

1993. november 4-től megkezdődtek a foglalkozások a sekrestye fölötti oratóriumban. Az érdeklődők száma 20-25 között mozgott. Nem voltak képzett őrsvezetőink és nekünk sem volt cserkész képesítésünk, így a foglalkozásokra szakkönyvekből készültünk fel. Rajkeretben foglalkoztunk a cserkészjelöltekkel és készítettük fel őket az újoncpróbára.

A cserkészcsapat ügyének előmozdítójával, Tüske József esperes úrral együtt, Szombathelyen részt vettünk a III. cserkészkerület tavaszi parancsnoki értekezletén, mint megfigyelők. Kellő tájékoztatás és segítségnyújtás után 1994. február 26-án kértünk ideiglenes működési engedélyt, amelyet 1994. április 12-én kaptunk meg, a szokott módon egy évre. Csapatszámunk és nevünk: 362. sz. Szent Mihály Cserkészcsapat lett. Fenntartója a Lenti Szent Mihály Plébánia. A fenntartó testület tagjai pedig: Ferincz József elnök, Tüske József esperes, Gaál László, Kalmár Imre, Tamás József és Tüske József.(biztosítós)

A csapat parancsnoka Kalmár Imre lett, helyettese pedig jó magam: Kalmárné Kántor Lucia.

Csapatunk 1994. április 24-én, Szent György napján (a cserkészek védőszentje), 23 fővel, ünnepi szentmise keretében fogadalmat tett. A fogadalmat Furján Zoltán vette ki.

Itt említem meg, hogy Furján Zoltán cserkésztestvérünk 2002. szeptember 23-án elhunyt. Emlékét megőrizzük.

Meghívott vendég volt még a kanizsai 74. sz. Törekvés cserkészcsapat parancsnok helyettese: Bata Péter, a helyi Kész szervezet, mint a csapatzászló adományozója, Kozma Gyuláné zászlóanya, valamint Rudics Róbert a választási körzet akkori országgyűlési képviselője.

A csapatzászlót Pintér Aranka, budapesti apáca készítette. Gaál László méltatta és adta át. Tüske József esperes úr szentelte meg, 1994. április 24-én, az ünnepélyes szentmisén.

Ezzel hivatalossá vált a csapat működése.