Cserkésztábor Gáborjánháza - 2013

Tábor 2013
Képek

Egy cserkészcsapat 20. nyári nagytábora. Ez már valamit jelent! A lenti Szent Mihály cserkészcsapat táborának az idén, július 7-13 között, a gáborjánházi plébánia udvara adott otthont. Valamikor 19 évvel ezelőtt, hasonló korú és hasonló létszámú, lelkes és életvidám társasággal kezdtük a táborozások sorát Tornyiszentmiklóson, egy kis erdei tisztáson.
Istenem, milyen röpke is a földi lét! Egy emberi élet is, csak egy picinyke sóhajtás, az idők végtelenében. Az elmúlt 19 év is egy szempillantásnak tűnik. Mennyi élmény, mennyi mosoly, mennyi szívmelengető emlék, de mennyi küzdelem belefér ebbe a "visszatekintésnyi másodpercbe". Több mint 170 gyermek megfordult már csapatunkban, mint cserkész és kiscserkész, de az élet természetes rendje szerint felnőttek, hivatást választottak, máshova költöztek és családot alapítottak. Július 13-án, az esti szentmise előtt találkoztam egy volt, kedves cserkészünkkel és feleségével, akik házasságkötésük szertartásáról jöttek ki a templomból. Pár röpke szót váltottunk, és sok boldogságot kívántam nekik. A rövid beszélgetés azzal zárult, hogy elmondta, bár elszakadt a csapatunktól, de lelkében tovább hordozza azokat az értékeket, amit a cserkészettől kapott. Csapatunk védőszentje Szent Mihály arkangyal velünk volt, közbenjárt értünk táboraink, kirándulásaink és egyéb programjaink során. De a Szűzanyáról sem feledkezzünk meg, aki anyai szeretetével óvta cserkészeinket.
Az idei keretmese szerint a tábor hét napján, egy elvarázsolt telekre költözünk, ahol az idő nagyon gyorsan szaladt, a hét nap alatt egy fél év lepergett. Hogy a varázslatot megtörjük, be kellett bizonyítanunk, hogy mi cserkészek nem fordítunk hátat a Jó Istennek, múltunknak, hagyományainknak és embertársainknak, hanem él bennünk a hit, a mindennapi vallásgyakorlat és a népi hagyományok ápolása. Először, átéltük ádvent hangulatát, ünnepeltünk és megajándékoztuk egymást karácsonykor, saját készítésű remekművekkel. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó népszokások is életre keltek, úgy, mint a betlehemezés, szállást keres a Szentcsalád, Ádám és Éva kiűzetése a paradicsomból.
A következő ünnepkörünk a húsvét volt, amikor is a nyílt napon, a szülők és hozzátartozók bepillanthattak a zajló tábori életbe. Erre az alkalomra időzítettük „hangos húsvét” napját, a vásárt, ahol a játék fabatka pénzért, tükrös mézeskalács szívet, mézeskalács huszárt, pörköltcukor nyalókát, similabdát és még sok más, a régi búcsúk, vásárok hangulatát idéző portékát lehetett vásárolni, amelyeket, természetesen mi magunk készítettünk el. A fabatkát, különböző ügyességi és szellemi agytornát igénylő feladat megoldása után kapták meg a gyerekek. Meglepetésként a Hetés vidék jellegzetes ételével a "fumu" kaláccsal is megismerkedhettünk. Elzarándokoltunk a szlovéniai Radamos melletti Mária kegyhelyhez, a Mária-fához. A történet szerint, egy erdésznek itt jelent meg a Szűzanya. Az égiek kegyesek voltak hozzánk, mivel a reggeli nagy zivatar elmúltával, kellemes, üdítő hőmérsékleten tudtuk az utat legyalogolni. A legkisebb cserkészeknek sem volt különösen nagy fizikai erőpróba kétszer 7 km, mivel több alkalommal is pihentünk az út során. Visszafelé jövet egy barátságos szlovéniai magyar család ivóvizet biztosított a szomjas társaságnak. Aztán jött „piros pünkösd”, a harmadik nagy ünnepkör, és már közel volt a tábor zárása is. Az események viharosan felgyorsultak. Visszakanyarodva a tábor első napjához, amikor is fizikai erőnlét felmérésen „Vasgyúró próbán” vettek részt a gyermekek, és azt most az utolsó előtti napon megismételték. Aki a leányok közül a legtöbbet fejlődött C. Júlia volt, ő lett a pünkösdi királylány. A fiúknál Sz. Levente nyerte el a pünkösdi király címet. Kiszebábot égettünk, kitáncoltuk a feldíszített májusfát. A táncházhoz a zenét és néptáncot K. Blanka biztosította és tanította számunkra. Majd az estében lampionos felvonulással búcsúztunk a kedves táborhelytől. A záró tábortűz mellett négy kiscserkész ígéret tétele, két cserkész fogadalom tétele, majd a régebbiek ígéret ill. fogadalom újítása is lezajlott. A 20. tábort ünnepélyessé tevő emeletes torta is a meglepetések sorát bővítette, majd egy káprázatos tűzijáték zárta az estét.
Nem régen beszélgettem telefonon két kiscserkész anyukájával, aki azt mondta, hogy másik táborok után szinte úgy kellett belőlük kihúzni a szót, most pedig folyamatosan beszélnek a sok-sok élményről.
Így élünk mi cserkészek... Ha kell, komolyan odatesszük magunkat és dolgozunk, ha eljön az ideje vidámak és jàtékosak vagyunk és szeretünk ünnepelni, de az egész mit sem ér, ha az égiek áldása nincs rajtunk! A 10 cserkésztörvény és a Biblia a két szilárd támoszlopunk, erre építettük csapatunkat. Itt a táborban is, imásággal kezdtük és fejeztük be a mindennapi munkánkat, a plébánia egyik szobájában kialakított házi szentélyben. Az elkövetkezendő évekre is kérjük védőszentünk hathatós közbenjárásàt. Szent Mihály arkangyal csapatunk védőszentje könyörögj érettünk!

Kalmár Imre
Cserkészparancsnok