Tanévzáró kirándulás 2011
A tanév végéhez közeledve, a hagyományokhoz híven kirándulni indult a csapatunk. Az utunk a Mároki-kápolnához és Pákára vezetett.
Egy szombati reggelen gyülekeztünk a vasútállomáson várva, a kirándulás meglepetéseire. Először elvonatoztunk Iklódbördőcéig. A kalauz néni nagyon kedves volt, amikor leszálltunk még integetett is nekünk. Kettes sorba álltunk, és a kis csapat egy szülő és a vezetőink irányításával elindult. Amíg a faluban gyalogoltunk énekeltünk és nevetgéltünk. Köztünk lépkedett egy újonc fiúcska is nagy érdeklődéssel, ugyanis még csak először jött velünk kirándulni. Sajnos csak kisebb létszámmal indultunk útnak ugyanis sokan erdei iskolában voltak, vagy a vizsgaidőszak miatt nem tudtak köztünk lenni, ám mi lélekben velük voltunk. Mikor kiértünk a falucskából egy nagyobb emelkedő állt előttünk, aminek tetején várt ránk a kápolna. Egy órás séta után megérkeztünk a domb tetejére. Megpihentünk, elővettük otthonról hozott elemózsiánkat majd a táplálkozás után nekiálltunk játszani egyet. A kisebbek nagyon élvezték a játékokat, na jó nem tagadom még én is. ? A felnőttek bejelentették nekünk, hogy itt fogunk ebédelni. Ebédre mindenki hozott magával finom kolbászt, szalonnát, ja és persze hagymát is, ami már csak arra várt, hogy megsüssük. Közös összefogással elindultunk fát gyűjteni a tűzhöz. Imre bácsi részletesen bemutatta a tűzrakás szabályait, a kisebbek feszült figyelemmel nézték a vezetőjük mozdulatait. Miután a tűz begyulladt visszamentünk a cuccainkhoz és előkaptuk a fincsi kajákat, hogy nyársra tűzdeljük őket. Mire mindenkinek elkészült a nyársa a parázs is megfelelő lett a sütésre. Hirtelen ott termett a kiránduló sereg és türelmesen vártak, hogy a forró parázs elkészítse az ebédjüket.
Az újonc kisfiú szájából olyat hallottunk, hogy ő nem szereti a szalonnát, ám Luci néni készített neki kis falatokat és odatolta elé. Pár perccel később már nyomukat sem láttuk a kis katonáknak. Peti örömmel jelentette be, hogy nagyon finom a szalonna. Mire nem jó egy kirándulás? A falatozás után elpakoltunk, összeszedtük magunk után a szemetet és eloltottuk a tüzet. Mindenki a csomagjával a hátán felsorakozva várta a parancsot, hogy merre tovább. A szőlős hegyek mellett vezetett tovább az utunk. Erre az időre már elég meleg lett így átöltöztünk rövidebb ruhákba. A séta közben találtunk szamócát. Egyértelmű volt, hogy ez lesz a desszert a bőséges ebéd után. A kis desszert után folytattuk utunkat. Találkoztunk pár kedves bácsival, akik borral kínáltak minket, ám a nagy melegben ez nem túl kellemes így illedelmesen visszautasítottuk és elköszöntünk. A Páka melletti erdőben rábukkantunk a háborús bunkerekre. Nagy érdeklődéssel néztük meg az összeset . Majd kisebb gyaloglás után megérkeztünk egy táblához, amire az volt írva, hogy Páka. A picik nagyon megörültek ám még nem érkeztünk oda pontos úti célunkhoz. Igencsak lógott már az eső lába. Pár perccel később megérkeztünk Öveges professzor házához, amit egyetemi tanár korában építetett az édesanyjának. A házban a professzor találmányaival ismerkedhettünk meg. A kedvenc, mindenki számára a Heki nevű kutyus volt, aki ha szólítottad kiugrott a házából. Nem lövöm le a poént, hogyan történt, ha kíváncsi vagy akkor látogass el ebbe a csodálatos házba. ? A nagy nézelődés során odakint leszakadt az ég csak úgy ömlött, mintha dézsából öntötték volna. Amíg elállt az eső figyelmesen hallgattuk idegenvezetőnket. Ezután megköszöntük, majd elindultunk Csömödérbe, hogy elérjük a vonatot. Útközben a kisvasút talpfáin lépkedve énekeltünk így észre sem vettük, hogy mekkora utat tettünk meg. Szerencsénk volt, ugyanis abban a pillanatban, amikor átléptünk az állomás kapuján megérkezett a vonat. A kis csapat fáradtan foglalt helyet a vonaton és várta a hazaérkezést. Megkérdeztem a legkisebbektől, mindenki nagyon jól érezte magát és sokat tanult az út során. A lenti állomáson a szülők már várták a gyerekeiket. Elköszöntünk egymástól és mindenki a maga útján fáradtan, de vidám emlékeikkel hazatért.
Jó munkát!
Kalmár Ágnes