Cserkésztábor Nova 2012

Tábor 2012
Képek

Rendhagyó kalandozás jövőben és múltban
Elérkezett a cserkészév csúcspontja, a nyári nagytábor, ami idén rendhagyónak ígérkezett: ezúttal nem egész egy hetet tölthettünk csak együtt Nován, a plébánia épületében. Mindössze negyed óra alatt megtettük a táborhelyig tartó utat, de már a kapuban kiderült, hogy ennél jóval több történt: egy levél várt bennünket, ami tudatta velünk, hogy a 30. századba érkeztünk meg. Az egyelőre rejtélyes idegen kikötötte, hogy mindenki csak a személyre szóló kérdésének megválaszolása után léphet be a kapun. Néhány perc múlva megtudtuk, hogy ő MZ/X volt, aki a 30. századból elment meglátogatni a 20. században élő családját, és ott sok-sok élményben van része, amelyeket szeretne megosztani velünk. A tábor ideje alatt pedig egyre-másra érkeztek a levelei, amelyekben beszámolt a nyaralása idején látott magyar cserkészek történetéről, szokásairól, életéről, s arra buzdított minket, hogy mi is így próbáljunk élni, és minél többet tanuljunk belőle. Természetesen nem nagy feladatokról volt szó: az első teljes napunk reggelén mesélt arról, hogy a családjánál mindig szentmisével, majd pihenéssel és játékkal töltik a vasárnapot, és ugyanerre sarkallt minket is. Ennek persze örömmel tettünk eleget. De a többi nap sem telt másképpen: délelőttönként foglalkozások keretében valamilyen cserkésztudás elsajátítása volt a cél, a délutánokat azonban mind aktív tevékenységgel töltöttük:
előkerültek a dobozokból a kézműves foglalkozásokhoz szükséges anyagok, amikből sok-sok szép tárgyat tudtunk készíteni, de ugyanígy a métaütők és a számháborúk kellékei is, de a pecázás hírét is mindenki örömmel fogadta. Ez utóbbi elsősorban Máténak volt nagy élmény, akinek kétszer is hal akadt a horgára. Természetesen a túra sem maradhatott ki a programból: közel tizenöt km-es túrát tettünk Olga majorig és vissza. Az utolsó 3-4 km azonban izgalmasra sikeredett: viharfellegek közeledtek, s kétségessé vált, hogy még a vihar kitörése előtt visszaérünk-e a táborba. Végül vezetőink telefonon segítséget kértek, s perceken belül öt autós is megjelent, hogy visszaszállítsák a csapat tagjait a plébániára. Ezúton is köszönet illeti a Szili családot és riadóztatott ismerőseiket, akik segítő kezet nyújtottak nekünk. De nem lennénk igazi cserkészek, ha nem akadt volna egy vállalkozó kedvű kis csapat: a legkitartóbbak az utolsó 2-2.5 km-t futva tették meg, hogy még épp az esőzés kezdete előtt néhány perccel ők is megérkezzenek a plébániára. Az este érkező vihar nem volt egyedi eset, az első két estét leszámítva mindig érkezett menetrendszerűen este fél hét-hét óra után, így a tábortüzek rendre elmaradtak, de MZ/X barátunk azért nem hagyott szórakozás nélkül bennünket: rendszeresen küldte a családjáról készült videókat, valamint egyik este egy akkoriban elterjedt diavetítőt is kaptunk tőle. Kérésére utolsó délutánunkon egy vetélkedő keretében mindenki próbára tehette a foglalkozásokon megszerzett tudását. Az utolsó estén hagyományosan a fogadalom- és ígérettételre készültünk, csakhogy az időjárás ismét csak közbeszólt, így kedves barátunk családi videóival ütöttük el az időt. De természetesen a nagy esemény nem maradhatott el: a tábor zárásaként került sor a három kiscserkész-jelölt ígéret-tételére és négy cserkészjelöltünk fogadalomtételére. Eztán már csak a búcsú maradt hátra: búcsú MZ/X-től, búcsú a három új baráttól - Adéltól, Esztitől és Ákostól - búcsú a vendéglátónktól, András atyától, és végül búcsú egymástól, természetesen a mielőbbi viszontlátás reményében, de már hazatérvén a 21. századba.

Tikk Anikó